Dorka volt az első, aki jelentkezett az Anya.Test.Nyomok. projektre.
Már az elején írta, hogy két hónapos császárhege van, és lehet, hogy a kisbabájával együtt tud majd jönni a fotózásra.

Amint ezt elolvastam, rögtön bevillant egy kép a fejemben: a pici baba tappancsok a friss heg fölött. 🖤
Annyira konkrétan láttam magam előtt, hogy onnantól tudtam, hogy szeretném, ha a baba is szerepelne pár fotón.

Őszintén szólva izgultam is a fotózás előtt. Ez volt az első alkalom, hogy kisbabával fotóztam együtt akt jellegű képeket, és nagyon fontos volt számomra, hogy mindenki kényelmesen érezze magát közben. Egy ilyen fotózás teljesen más ritmusban működik. Meg kell állni, alkalmazkodni kell, figyelni arra, mire van szüksége a babának és az anyának is.

Nem klasszikus anya-baba fotózásban gondolkodtam.
Már az elején tudtam, hogy nem hagyományos baba-mama képeket szeretnék készíteni.
Sokkal inkább olyan fotókat képzeltem el, amelyek ugyanúgy illeszkednek a saját világomhoz és stílusomhoz.

Fekete-fehér képekben gondolkodtam, sötét háttérrel, finom élfényekkel, kiemelt vonalakkal és formákkal.

A fotózás közben aztán teljesen természetesen jöttek a szoptatós képek is.
És ahogy megláttam őket a kamerában, rögtön éreztem, hogy ezeknek is helyük van ebben a projektben.

Nekem ezek a képek ugyanúgy aktként jelentek meg a fejemben. Nem akartam túlstylingolni vagy elrejteni semmit, inkább megtartani azt az egyszerű, sejtelmes hangulatot, amit amúgy is szeretek a fotózásaimnál.

Érdekes volt látni később, hogy mennyire mást kapcsolnak be ezek a képek az embereknél. Van, akinek teljesen természetes és szép, másnak erősebb vagy szokatlanabb. Szerintem pont ettől izgalmas ez az egész projekt.

Previous
Previous

Visszatértem az elhagyatott palotába

Next
Next

Mit adott nekem ez az év, és azok a nök, akiket fotózhattam✨