Visszatértem az elhagyatott palotába
A múlt héten végre újra visszatértem az elhagyatott palotába.
Őszintén, már nagyon vártam, hogy újra itt fotózhassak.
Amikor elindultam a helyszínre, még szakadt az eső.
Sötét, borús idő volt, szóval nem voltam benne biztos, milyen fények várnak majd minket.
Aztán mire odaértünk és elkezdtük a fotózást, kisütött a nap.
Megérkeztek azok a gyönyörű fények is, amiket ennél a helyszínnél annyira szeretek.
És szerencsére a vendégem sem fázott végül.
Ez ennél a palotánál fontos szempont.
Nincsenek ablakok.
Fűtés sincs.
Pont ettől van ennyire különleges hangulata, viszont emiatt ez inkább tavasztól őszig működő helyszín.
Most is ugyanaz fogott meg benne, mint elsőre.
A csodaszép lépcsők.
A hatalmas ablakok.
A nyers falak.
És az az érzés, mintha az egész hely megállt volna az időben.
Az urbex fotózásokat pont ezért szeretem ennyire.
Teljesen más világuk van, mint egy műtermi sorozatnak.
Lehetnek sejtelmesek és nőiesek.
Mesebeli hangulatúak tüll ruhákkal.
Vagy akár érzékibb, anyagokkal takart félakt sorozatok is.
És ehhez ez a hely egyszerűen tökéletes hátteret ad.
Most készítettem pár hangulatképet is az üres palotáról, ezeket ebben a bejegyzésben is megmutatom nektek.✨
A nyári urbex fotózások időpontjai már elérhetőek.
Ha kíváncsi vagy a részletekre, az urbex fotózás oldalán mindent megtalálsz.🖤
