Egy szerda este, egy új ruha és a Duna varázsa…

Az egyik kedvenc helyszínem a Duna-parton van – egy olyan kis szeglet, ahová már sokszor visszatértem fotózni, sétálni, nézelődni, vagy csak csendben töltekezni. Vannak helyek, amik újra meg újra adnak valamit: más a fény, más a víz állása, más a hangulata minden alkalommal. Ez is ilyen.

Most azért mentünk ki, hogy megnézzük a vízállást, a terep állapotát és a fényviszonyokat, mert egy közelgő fotózáshoz készültem. Két új ruha is érkezett a héten, amiket kifejezetten ehhez az elképzeléshez rendeltem – így kézenfekvő volt, hogy ne csak „felmérjünk”, hanem rögtön ki is próbáljuk az egészet élesben, egy kis vizes tesztfotózás formájában.

Az egyik ruha egy meleg narancs árnyalatú, könnyed esésű darab. Már a csomag kibontásakor éreztem, hogy tökéletes választás volt ehhez a nyári, természetközeli koncepcióhoz. A másik egy teljesen más stílus, de az maradjon meglepetés egy következő bejegyzésre. 😉

Ahogy leértünk a vízhez, a nap már épp lebukóban volt, és aranyszínűre festette a vizet, amiben nagyon jól mutatott a narancsos ruha.

Ezeket a vizes fotózásokat mindig különösen szeretem. Van bennük valami meditatív, valami felszabadító. Nincs műfény, nincs díszlet, csak a nő, a természet és a pillanat.

Ha te is régóta álmodsz egy ilyen fotózásról, most van itt az ideje belevágni. Legyen szó egy finoman érzéki, nőies sorozatról, vagy akár egy természetközeli portrékról, a Duna-part ehhez csodás hátteret ad.