50 felett is megy az akt

Mostanában egyre több 50-es nő érkezik hozzám aktfotózásra, olyanok, akik saját magukat is meglepik azzal, hogy belevágtak.

Ilyen gondolatok hangzanak el, miután kicsit leülünk beszélgetni:

"Ugye nem baj, hogy én már nem vagyok húszéves?"

"Nem tudom, hogy mit gondoltam, hogy én ide bejelentkeztem..."

"Biztos, hogy jó helyen járok? Én már elmúltam ötven..."

"Ezt most komolyan meg fogjuk csinálni? Én, aktban?!"

Aztán telik az idő, oldódik a feszültség, és egyszer csak…

Ott áll előttem egy gyönyörű nő, aki elkezd ragyogni, nevetni, pózolni. És ilyenkor mindig azt érzem, hogy de jó lenne, ha látnád magad kívülről.

Azt a kisugárzást, amit észre sem veszel.

A nőiességet, ami nem kopik el az évekkel, csak mélyül.

Szóval ha te is azon morfondírozol, hogy "lehet, hogy ez már nem nekem való", csak szólok:

Dehogynem. Pont most. Pont így.

Az egyik kedves vendégem nemrég ezt írta nekem a fotózás után:

“Nagy lelkesedéssel jelentkeztem, de bevallom, mielőtt beléptem a stúdió ajtaján, az jutott eszembe, hogy mit keresek én itt?

Öreg vagyok, szottyadt, való ez ebben a korban?

Mit szól majd a fotós hölgy, ha meglát? Mindez abban a pillanatban eltűnt, amint bemutatkoztunk egymásnak.

Nagyon kedves és türelmes voltál végig, számomra fizikailag-lelkileg előnyös pózokat mutattál. Sokat jelentett, hogy azonnal tudtunk beszélgetni.

Nagyon-nagyon jól éreztem magam! Hazafelé végig mosolyogtam, pedig 3 órát ültem a vonaton. :-) A fotók gyönyörűek lettek. Nagyon köszönöm ezt az élményt!”