Minden test egy történet. - Kiállítás
Kiállításmegnyitó
2026. november 4., szerda, 18:00
Lipták Villa, Budapest
Mit lát egy fotóművész, amikor a legtöbb nő csak a hibáit látja?
„Én nem vagyok alkalmas egy ilyen fotózásra.”
Nagyon sokszor hallom ezt nőktől.
De ki dönti el, milyen testet érdemes megmutatni?
Mitől lesz egy test szép egy fényképen?
És mit jelent egyáltalán az, hogy „tökéletes test”?
A Minden test egy történet. című kiállításom nőkről, testekről és a mögöttük lévő történetekről szól.
Olyanokról, amelyek néha látszanak.
És olyanokról, amelyekről fogalmunk sem lenne, ha nem mesélnék el őket.
Ha valaha azt gondoltad, hogy a te tested nem való egy művészi akt képre, akkor ezt a kiállítást neked készítettem.
Miért született meg ez a kiállítás?
Évek óta fotózok nőket, több százan álltak már a kamerám előtt.
És az egyik mondat, amivel gyakran találkozom:
„Én nem vagyok olyan, mint a nők a képeiden.”
Sokan azt gondolják, hogy azok a nők, akiket nálam látnak, magabiztosak.
Szeretik a testüket. Tudnak pózolni. Nincsenek olyan részeik, amelyeket legszívesebben elrejtenének.
Pedig a valóság egészen más.
A kamerám előtt nem modellek állnak.
Hanem nők, akik sokszor ugyanazokkal a bizonytalanságokkal érkeznek meg hozzám, mint azok, akik a képeimet nézik.
Egyre fontosabb lett számomra, hogy ezt ne csak elmondjam.
Hanem meg is mutassam.
Innen indult a Minden test egy történet.
Mi az, hogy tökéletes test?
Amikor elkezdtem összeállítani ezt a kiállítást, nem különböző testalkatokat akartam egymás mellé tenni.
Történeteket kerestem.
Mert egy test nem csak az, amit első pillantásra látunk.
Ott lehet rajta mindaz, amin keresztülmentünk.
Egy terhesség.
Egy szülés.
Egy nagy fogyás.
Egy betegség.
Egy műtét.
Az idő múlása.
Más történetek pedig egyáltalán nem látszanak.
Lehet valaki olyan testben, amelyre kívülről azt mondanánk, hogy „tökéletes”, miközben ő egészen mást lát, amikor belenéz a tükörbe.
Ezért ezen a kiállításon nem szeretném megmondani, milyen a tökéletes test.
Inkább szeretném feltenni a kérdést:
Létezik egyáltalán?
Valódi nők. Valódi történetek.
A kiállításon látható nők nem hivatásos modellek.
Nem azért választottam ki őket, mert megfelelnek egy bizonyos szépségideálnak.
Különböző életkorúak.
Különböző testűek.
És teljesen különböző történeteket hoztak magukkal.
A fotózás során nem akartam eltüntetni azt, ami a történetük része.
Nem az volt a célom, hogy egy „jobb” testet készítsek nekik a képeken.
Hanem hogy megmutassam azt, ami ott van.
Miért éreztem fontosnak ezt megmutatni?
Amikor elkezdtem nőket fotózni, még elsősorban szép képeket szerettem volna készíteni.
Az évek alatt viszont egyre fontosabb lett számomra az is, hogy mit adhat maga a fotózás annak a nőnek, aki ott áll előttem.
Sokszor olyan nő érkezik hozzám, aki hosszú ideje csak azt nézi magán, amit nem szeret.
A hasát. A bőrét. A hegeit. A változásokat, amiket az évek vagy az élet hagyott rajta.
A fotózásokon szeretnék nekik segíteni abban, hogy legalább egy pillanatra másképp is rá tudjanak nézni saját magukra.
Nem hiszem, hogy egy fotózás után valaki egyszer csak hazamegy, belenéz a tükörbe, és onnantól imádni fog mindent magán.
És nem is ezt szeretném ígérni.
Néha ennél sokkal kisebb dolog is rengeteget jelent.
Egy apró repedés abban, amit évek óta gondolunk magunkról.
Egy pillanat, amikor egy olyan testrészt, amit eddig csak hibának láttunk, egyszer egészen másképp látunk.
Vagy amikor ránézünk egy másik nő képére, és arra gondolunk:
„Akkor nem csak én vagyok ilyen.”
És valójában a kiállítással is ugyanezt szeretném, csak most nem egyetlen nőnek.
Ha valaki úgy sétál végig a képek között, hogy közben egy kicsit máshogy kezd el gondolkodni a saját testéről, vagy kevésbé érzi magát egyedül valamivel, amit eddig hibának hitt, akkor számomra már volt értelme megmutatni ezeket a történeteket.
Ahogyan én fotózom a női testet
Számomra a művészi aktban pont az az izgalmas, hogy nincs szükség sok mindenre.
Nincs ruha, ami eltereli a figyelmet.
Nincs szükség látványos környezetre.
Marad a nő, a teste, a fény és az árnyék.
A testet nem alakítom át utómunkával.
Nem tüntetem el azt, ami valakinek a része, és nem készítek egy másik testet helyette.
Fénnyel, árnyékkal és pózokkal dolgozom.
Nem az érdekel, hogyan lehet valakit tökéletesebbé tenni egy képen.
Hanem az, hogyan tudom megmutatni azt a testet, ami előttem van úgy, ahogyan én látom.
Ha még nem ismersz…
Kiss Szandi vagyok, női aktfotós.
Évek óta kizárólag nőket fotózok.
Saját, privát műtermemben dolgozom Budapesten.
Az elmúlt évek során egyre inkább a művészi aktfotózás vált a munkám középpontjává.
A képeimre leginkább a sejtelmes, letisztult világ jellemző.
Szeretem a fekete-fehér fotókat, az erős fényeket és árnyékokat, és azt, amikor kevés eszközzel lehet igazán erős képet létrehozni.
A fotózás mellett egyre fontosabbá vált számomra az is, hogy beszéljek azokról a dolgokról, amelyekkel a hozzám érkező nőknél találkozom: a saját testünkhöz való viszonyunkról, a bizonytalanságainkról és arról, mennyire máshogy tudjuk látni saját magunkat, mint ahogyan mások látnak minket.
Mert ma már azt érzem, hogy a munkám nem csak arról szól, hogy milyen képeket készítek a nőkről, hanem arról is, mit tudok adni nekik ezekkel a képekkel.
A Minden test egy történet. az első önálló fotókiállításom.
Minden test egy történet.
Kiállításmegnyitó
2026. november 4., szerda, 18:00
Lipták Villa, Budapest
A kiállítás a megnyitót követően 3 hétig ingyenesen megtekinthető a villa nyitvatartási idejében.
Ha valaha azt gondoltad, hogy a te tested nem való egy ilyen képre, akkor ezt a kiállítást neked készítettem.
Szeretettel várlak.❤️
És ha van valaki, akiről azt érzed, hogy neki is fontos lehet mindaz, amiről ez a kiállítás szól, hozd el magaddal.
Lehet, hogy neki is jelent majd valamit.