Aki nem akart látszani - 6.rész

Az üzenet, amit utána írt nekem

Öt részen keresztül én meséltem el ezt a történetet.
De van egy része, amit én nem tudok helyette elmesélni.

Azt, hogy ő mit élt át közben.

A fotózás után ezt írta nekem:

„Őszintén megvallva a kezdeti dilemma, ijedtség, megrökönyödés után a fotózáson már rendben voltam.
Azt hiszem, tényleg elvárások nélkül mentem, mit veszíthetnék mégis? Maximum nem tetszik majd a végeredmény.

Első körben meglepett, hogy ott ül velem szemben egy fotós, aki nem kifigurázni akar, nem küld el, hogy »Ja, amúgy te tényleg nem vagy alkalmas erre«.

Egy olyan fotós ült velem szemben helyette, akinek tényleg meggyőződése, hogy minden nő testén van valami érdekes.

Ezáltal egy tökéletlen ember helyett fotótéma lehettem.

Fotótémának lenni pedig hálás dolog nálad.

Már ott is mondtam, de tartom, hogy hihetetlen, ahogy a tükörben legutálatosabb részeimből szép íveket, érdekes textúrákat csináltál, miközben nem éreztem a testemet indokolatlanul szexualizáltnak.

Csak egy testnek, ami látszhat, elfoglalhat helyet a térben, látható lehet.

Ettől talán nem fogom instant megszeretni, de tettem egy lépést afelé, hogy ne utáljam kategorikusan, csak úgy lehessünk egymással.

Mert jobbra, szebbre gyűlölni magunkat lehetetlen.
Te viszont meglöktél engem is abba az irányba, hogy elhiggyem, létezhet bennem valami egyedi és szerethető.”