Befejeztem a boudoir fotózást

Idén januárban abbahagytam a boudoir fotózást.

Erről eddig nem igazán beszéltem.
Azoknak meséltem el, akik azóta boudoir miatt kerestek meg.

Régebben szerettem ezeket a fotózásokat.
Sok gyönyörű sorozat készült, és nagyon sok jó élményem kötődik hozzájuk.

Csak közben egyre erősebben éreztem, hogy engem valami más húz.
A művészi akt.

A boudoirban ott vannak a gyönyörű fehérneműk, a csipkék, az ékszerek, a smink, a haj, a környezet.

Ezek mind hozzátesznek ahhoz, hogy nőiesnek, szépnek, érzékinek lásd magad.
És ezzel semmi baj nincs.

Én mégis egyre inkább azt éreztem, hogy engem az érdekel, mi marad, ha mindezt levesszük.

Ha nincs csipke.
Nincs ékszer.
Nincs ruha, ami kiemel vagy eltakar.
Amikor nem a dekoráció teszi izgalmassá a képet.

Csak te vagy.

A tested.
A vonalaid.
A fények és az árnyékok.

És számomra ebben van valami sokkal erősebb.

Az aktfotózásaim során kezdtem igazán azt érezni, hogy nem kell semmit magunkra tennünk ahhoz, hogy nőiesek és érzékiek legyünk.

Nem kell hozzá különleges fehérnemű.
Nem kell hozzá egy szerep.
Nem kell felöltözni egy magabiztosabb nőnek.

Mert amikor mindent lehántunk, amivel kívülről próbáljuk hozzátenni a nőiességet, kiderül, hogy az végig ott volt.

Talán ezért lett a művészi akt ennyire az én világom.

Nem attól lesz erős egy kép, hogy mennyi mindent teszünk hozzá.
Inkább attól, hogy mennyi mindent merünk elhagyni.🖤