Aki nem akart látszani - 1.rész

Az ajándékutalvány, amit nem akart

Az egész azzal kezdődött, hogy írt nekem egy férfi: szeretne a feleségének ajándékutalványt venni művészi aktfotózásra.

Személyesen akarta átvenni, úgyhogy eljött hozzám a stúdióba.

Sokáig beszélgettünk.
Szerintem ő jobban várta ezt a fotózást, mint bárki, akinek valaha utalványt adtam el.

Nagyon lelkes volt.

Kérdezett mindenről, nézte a képeimet, én mutogattam neki a stúdiót, meséltem, hogyan zajlik nálam egy ilyen fotózás.

Közben pedig egyre többet mesélt a feleségéről.
Azt mondta, ő gyönyörűnek látja. Nőiesnek, vonzónak.
Csakhogy a felesége egyáltalán nem így látja saját magát.

Telt nő, aki sok bántást kapott már az alkata miatt, és a férje pontosan tudta, milyen a viszonya a saját testéhez.

Azt mondta nekem, azért szeretné neki ezt a fotózást, mert hátha egyszer ő is meglátja magában azt a nőt, akit ő lát, amikor ránéz.

Nagyon szerettem ezt a gondolatot.

Ráadásul kiderült, hogy a felesége már régóta követ engem. Tetszettek neki a képeim, nézegette őket, valószínűleg ő mutatta meg az oldalamat a férjének is.

Tehát valahol tetszett neki ez az egész.

Csak arra nem gondolt, hogy egyszer ő kerül majd a képekre.

A férje azt is mondta, hogy biztosan nagyon fog izgulni, és valószínűleg nem lesz egyszerű neki.

De nagyon hitt abban, hogy ez jó lesz neki.
Végül boldogan elvitte az utalványt.

Én pedig akkor még nem tudtam, hogy amikor a felesége megkapja, egyáltalán nem fog neki örülni.

Művészi aktfotózást ajándékozni nagyon személyes dolog, hiszen egészen más szeretni ezeket a képeket, mint elképzelni saját magunkat rajtuk.